Biztonságos kapcsolat kiépítése a gyermekünkkel

Biztonságos kapcsolat kiépítése a gyermekünkkel

A szülők töltik be a legfontosabb biztonságos bázis szerepét egy gyermek életében. A biztonságos érzelmi kötődés kialakításának érdekében sok mindenre érdemes odafigyelni a felnőtteknek a nevelés során. Fontos, hogy elérhetőek legyünk a gyermek számára. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a hétköznapok során is legyen időnk a gyermekkel nyugodt körülmények között foglalkozni, játszani. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy nyitottak legyünk a gyermek jelzéseire és türelmesek legyünk vele kapcsolatban. Engedjük át neki a kezdeményezést, adjunk lehetőséget neki az érdeklődésének a kibontakoztatására. Fontos, hogy meg tudjuk hallgatni a gyermeket, ne szakítsuk félbe a kinyilvánításait, kövessük figyelemmel a gyermek érdeklődését és magatartását.

A gyermek jelzéseire megfelelőképpen kell reagálni. Mikor a gyermek örömét, szomorúságát, érdeklődését, vagy valamilyen szükségletét fejezi ki felénk, forduljunk felé teljes figyelmünkkel. A különböző jelzések során tanúsított odafigyeléssel azt közvetítjük a gyermek felé, hogy biztonságos bázisként bármikor megnyugvást találhat nálunk, visszajelzést kaphat magatartása helyénvalóságáról. Ugyanakkor a felnőttek érdeklődése és visszajelzései büszkeséggel tölti el a gyermeket, ezzel támogatva a saját erősségek felfedezését.

Fontos a gyermek kérdéseire őszintén válaszolni, olyan szinten, ami a gyermek számára is megérthető. A gyermekkel végzett közös hétköznapi tevékenységek, beszélgetések és közös játék hatalmas fejlődési lehetőséget biztosítanak a gyermek érzelmi készségeinek a tekintetében, ugyanakkor a meleg, nyugodt családi légkört is elősegítik otthonunkban.

A gyermek szüleivel való kapcsolata nagyban befolyásolja a kortársakkal való kapcsolatot is. Minél nyitottabb, szeretetteljesebb, barátságosabb és biztonságosabb a gyermek kapcsolata a szüleivel, annál könnyebb lesz a gyermek számára megfelelő módon kapcsolatba kerülni a kortársaival is.

Sokszor nagyon nehéz lehet a hétköznapok során megtalálni a nyugalmat, és mindig megfelelőképpen fordulni a gyermek felé. A munka, a mindennapos stressz, a kimerültség nehézzé teszi, hogy mindig nyugodtan és pozitív hangulatot sugározva legyünk jelen gyermekünk életében. A gyermekkel való kapcsolatban nagyon fontos az őszinteség. Ha fáradtak vagy feszültek vagyunk, azt megfelelőképpen mi is kifejezhetjük a gyermekünk felé, hiszen úgy sem tudjuk ezt teljesen eltitkolni előle.

A biztonságos kötődési kapcsolat a következő alapvető oszlopokon nyugszik.

Ellenőrizhetjük is saját magunkat a leírt kérdések átgondolásával, segítve ezzel a gyermekünkkel való kapcsolat minél optimálisabbá tételét.

  1. Odafordulás

A gyermekkel való biztonságos kapcsolat légkörét optimális esetben a pozitív hangulat és az örömteli együttlét jellemzi. Érdeklődve, együttérzést sugározva fordulunk a gyermek felé. Biztosítjuk őt jelenlétünkről és gondoskodásunkról.

Kérdések, amik által ellenőrizhetjük magunkat az odafordulás tekintetében.

-          Elérhető vagyok a gyermekem számára, hogy a hétköznapok során is legyen időnk a közös örömteli tevékenységekre?

-          Érdeklődve, kezdeményezéseit elismerve fordulok a gyermek felé?

-          Észreveszem, ha szomorú a gyermek?

-          Segítek-e a gyermeknek, ha látom, hogy visszahúzódik, fél valamitől?

-          Tudom-e, hogy mivel játszik a gyermek legszívesebben és kivel tölti el legszívesebben az idejét?

-          Örömömet lelem a gyermekkel való játékban, beszélgetésben, közös hétköznapi tevékenységekben?

  1. Biztonság

Ahhoz, hogy a biztonságérzet alakuljon ki a gyermekben, mindig az elérhetőség érzését kell fenntartani a gyermekben. Ha például reggel az óvodába induláskor megbeszéljük a gyermekkel, hogy mikor és ki fog érte érkezni az óvodába, az nagymértékben befolyásolhatja a biztonságérzetét és ezáltal az óvodai tevékenységekben való részvételének a minőségét is.

Az elérhetőség nagyon fontos a hétköznapok során, hiszen a gyermek sokszor találkozik olyan helyzetekkel, amiket nem képes még egyedül megoldani. Ezekben a helyzetekben a felnőttek segítségére szorul a félelmek csillapításában és abban, hogy megtalálja a helyes módot a nehézségek leküzdésére.

A szülőkkel, a kötődési személyekkel való kapcsolat során megtapasztalt bizalom az alapja a gyermek önbizalmának a kiépülésének is.

Kérdések

-          Ott vagyok a gyermek közelében, ha szüksége van rám?

-          Megvigasztalom a gyermeket, amikor szomorú?

-          Megnyugtatom a gyermeket, ha fél valamitől?

-          Segítek a gyermeknek, ha nem tud egy helyzetben boldogulni?

-          Sikerül megteremteni otthon egy biztonságos, meleg családi légkört?

  1. Érzelmek

Az óvodás gyermekek sokszor nem tudják megfelelőképpen szabályozni saját érzelmeiket. A felnőttek segítségére van szükségük ebben a tekintetben is. A gyermek indulatkitöréseire nyugodtan és együttérzéssel kell reagálni, amivel elősegíthetjük, hogy a gyermek egy nyugalmi hangulati állapotba kerüljön, amikor meglehet vele beszélni, hogy mi okozta a nehézséget számára.

Kérdések:

-          Segítek a gyermekemnek megnyugodni, ha nagyon izgatottá, túlterheltté válik?

-          Tudom, hogy mire van szüksége, hogy megnyugodjon, ha otthon nagyon szomorú vagy feszült lesz?

-          Segítek kifejezni, megérteni a gyermekemnek a saját érzelmeit?

  1. Támogatás

A gyermekek a világ legnagyobb felfedezői. Folytonosan kutatják környezetüket, mindenre kíváncsiak és mindent ki szeretnének próbálni. Jó, ha a kis felfedezőket támogatjuk, bátorítjuk a környezetük és saját képességeik egyre tágabb körű megismerésében. Jó, ha megfelelő játékeszközöket biztosítunk a gyermekek számára, amikkel fejleszthetik képességeiket, illetve eljátszhatnak különböző szerepeket, történeteket.

Kérdések:

-          Felismerem, hogy mi az, amit a gyermek már egyedül is biztonságosan meg tud csinálni?

-          Segítem a gyermeket a kortárasakkal és felnőttekkel való kapcsolat kialakításában?

-          Megfelelően bátorítom, hogy a különböző tevékenységekben próbára tegye tehetségét?

-          Átgondolom, mielőtt megcsinálnék a gyermek helyett valamit, hogy ő képes lenne-e arra?

-          Engedem, hogy olyan dolgokat is kipróbáljon, olyan tevékenységekbe is belekezdjen, amikre egyébként nem szántunk volna időt?

-          Tudom, hogy mivel foglalkozik a legszívesebben?

-          Gondoskodok arról, hogy a gyermek ne legyen alul-, vagy túlterhelve?

A cikk alapjául szolgáló irodalom: Sonja Alberti (2016). „Wie baue ich eine Beziehungzu den Kindern auf?”. Kindergarten heute, 2016/4, 30-32.

Összeállította:

Elbert Viktor

Óvodapszichológus

Oldalainkat 8 vendég és 0 tag böngészi