Beszoktatás az óvodába

Beszoktatás az óvodába (és ami mögötte van)

A szeptemberrel leggyakrabban az iskolakezdést kapcsoljuk össze gondolatainkban, azonban nem szabad megfeledkeznünk a kisebbekről sem, hiszen az óvoda kezdete legalább akkora (ha nem nagyobb) mérföldkő a gyermek élettörténetében. 

Az óvodába való beiratkozás már egyre több gyermek esetében három éves kora betöltése előtt történik meg. Az óvoda abban az esetben veheti fel a gyermeket, ha a beíratás időpontjától számított fél éven belül betölti a harmadik életévét. Erre akkor van lehetőség, ha az adott településen lakóhellyel, vagy tartózkodási hellyel rendelkezik a gyermek és az óvodába való felvétele is teljesíthető.

Ez a szabályozás egyfajta válasz a modern társadalmi változásokra és segítség is lehet a szülőknek, hiszen így korábban lehetővé válik például a munkába való visszatérés. De nem csak az anyagiak tekintetében lehet kedvező a három év alatti gyermek beíratása az óvodába. Sokkal fontosabbak azok a gyermek fejlődését segítő előnyök, melyek együtt járnak az óvodába járással.

A gyermekek a személyiségüket komplexen fejlesztő nevelői munkában részesülnek az óvodában. A fejlődést a magasan képzett pedagógiai személyzet és segítő környezet támogatja. A szülők már korábban kaphatnak segítséget nevelési kérdésekben, és megismerhetnek más hasonló helyzetben levő szülőket. Ugyanakkor tapasztalt pedagógusok által, független nézőpontból kaphatnak visszajelzést saját gyermekük fejlődéséről.

A második életévtől már megmutatkoznak az első jelei a csoportképességnek és szociális kompetenciának. A gyermekek szimpátiát mutatnak a társaik felé és barátokat találnak, érdeklődnek más gyerekek felöl. Az óvoda segíti a korai szociális kapcsolatok fejlődését. Sokoldalú tapasztalatszerzést tesz lehetővé az idősebb gyermekekkel és kortársakkal. A szociális kapcsolatok során kibontakozó különböző helyzetek, váltakozó szerepek a testvérkapcsolathoz hasonló tapasztalatokhoz segíti hozzá a gyermekeket.

A kicsik sokat tanulhatnak a nagyobb gyermekektől: követendő modellként jelennek meg a nagyobb gyermekek, alakítják a közös játékot, ötletet adnak a játéktevékenység folytatásához, vígasztalnak és védelmeznek a megterhelő pillanatokban.

Ugyanakkor a többi gyermekkel való kapcsolat alakításához felnőtt segítségre van szükségük kezdetben a legkisebbeknek, hiszen ekkor még a saját kívánságok, félelmek, vágyak, szükségletek az uralkodó irányítóelvek. Ebben a korban az előnyben részesített interakciós partnerei a gyermekeknek tehát a felnőttek. A gyermekek számára az óvodai nevelők kötődési személyekké válnak.  Ebben a korban a gyermekeknek nagy szükségük van egy kötődési személyre a közelükben az óvodában is, akihez játék közben biztonságot adó referenciapontként oda tudnak fordulni. A nevelők megbízhatóságot, segítőkészséget, védelmet, elfogadást adnak a gyermekeknek. A leválás nehéz időszaka és az óvodai nevelők kötődési személyekként való elfogadása után, a csoport légkörét várhatóan játék, érdeklődés fogja belengeni.

Készen áll a gyermek az óvodára?

A két és fél éves gyermekek felvételével az óvodákban megváltozik az eddigi óvodai érettségről alkotott elképzelés. Amennyiben egy három évessel szeretnénk összehasonlítani a fél évvel kisebb gyermekeket óvodába lépéskor, igen nagy különbségekre figyelhetünk fel. A két és fél évesek nem csak egyszerűen fiatalabbak és tapasztalatlanabbak. Nem csak az a különbség, hogy gyakrabban bepisilnek, az evésnél csámcsognak, és nem tudnak bánni az evőeszközökkel. A fejlődésüket, szükségleteiket tekintve is teljesen mások, mint a három évesek.

A szülőknek nem kell feleslegesen nyomás alá helyezni a gyermeket, azért hogy az „óvodaérettség” feltételezett kritériumainak megfeleljen. Ha a gyermeknek még pelenkára van szüksége, az csak az egyéni érési különbségekről árulkodik a hólyagkontroll tekintetében, az „óvodaérettségről” azonban nem sokat árul el. Sehol máshol nem válhat a gyermek gyorsabban és egyszerűbben szobatisztává, mint az óvodában, ahol a többi gyermek modellként szolgálhat a wc használatának tekintetében is. A finommotoros képességek, szociális természetű készségek tanulására is az óvoda a megfelelő hely. Előfeltételként állítani ezeket egy két és fél éves gyermek számára nem feltétlenül indokolt.

Melyek azonban akkor a releváns feltételei egy sikeres óvodai kezdethez?

A gyermeknek képesnek kell lennie rövid, belátható időre a szülőktől elválni. Ugyanolyan fontos, hogy a gyermek képes legyen az óvodán belül egy nevelőhöz kötődni.  Csak az a gyermek tudja magát jól érezni az óvodában, aki képes az elsődleges kötődési személyeitől szeparálódni és ugyanakkor képes egy idegen személyt - aki megfelelő odafordulást, gondoskodást, bizalom teli légkört, biztonságot biztosít – másodlagos kötődési személyként elfogadni. Fontos, hogy a gyermek számára közvetítsük, hogy az elsődleges kötődési személyeket nem veszíti el, hanem egy belátható időn belül újra biztosan ott lesznek a gyermek mellett. Így a távollétük során is nyugalom lehet a gyermekben.

Mit is értünk a kötődési személyek és kötődés kifejezés alatt?

Bowlby felismerte, hogy a gyermek szociális interakciókra való hajlammal érkezik a világra. A különböző végrehajtó (szopás, kapaszkodás, követés) és jelző viselkedések (mosolygás, sírás) túlélési értékkel bírnak. Komplementer válaszviselkedést hívnak elő a szülőből, ezáltal hozzájárulnak a szülői biztonság, gondoskodás megszerzéséhez. A kötődéses viselkedést a viselkedési rendszer részének tekintette, belső motivációkat kapcsolt tehát hozzá. Bowlby szerint, a gyermek célja nem más, mint egy fizikális állapot, az anyához való kívánatos mértékű közelség fenntartása. A kötődési személy puszta jelenléte szorongáscsökkentő hatású, az elválasztási kísérlet pedig heves tiltakozást vált ki. A szorongás felerősíti a kötődést. A kötődési személy, mint „biztos bázis” jelenik meg, ami növeli az „exploráció”, a környezet felfedezésének valószínűségét.

A kötődési személyeknek tehát alapvető jelentőségük van a gyermek életében. Egy meleg, szoros kapcsolatban a csecsemők megértik, hogy a kellemetlen vagy kellemes érzéseik kifejezése után, rövid időn belül, előrelátható megfelelő válasz érkezik. A szülőkkel, illetve gondviselőkkel való szoros kötődési kapcsolat során nagyon fontos a megbízhatóságon, megértésen és folytonosságon alapuló szeretetteljes törődés. Csak a folytonosság és megbízhatóság megtapasztalása által keletkezik egy biztonságos kötődés.

A kötődési személyekkel átélt érzelmi tapasztalatok belső munkamodellként tárolódnak. Ez a modell határozza meg a gyermek elvárásait, melyek egy interakcióban befolyásolják magatartását.

A biztonságos kötődésű gyermek együttműködő, könnyebben elviseli a frusztrációt, jó problémamegoldó képességgel rendelkezik. Barátságos és nyitott az idegenekkel szemben, hosszan tud összpontosítva játszani, ritkábban kerül veszekedésbe vagy verekedésbe, a konfliktusokat önállóan képes megoldani és gyakran kezdeményező egy csoportos foglalkozás során. Otthoni környezetben a gyermek gyakran tréfálkozik, nevet együtt szüleivel. A kommunikáció közöttük meleg, érzékeny és nyílt. A gyermek nem fél kifejezni dühét, a szülő pedig tudja, hogy a düh természetes része a kapcsolatnak. Akkor közelednek egymáshoz, amikor akarnak, és amikor mindkettőjüknek alkalmas, de emellett a leglényegesebb természetesen az, hogy nehéz pillanatokban a szülő mind fizikailag, mind érzelmileg elérhető.

Ezzel szemben a bizonytalan kötődés egy rizikófaktor a gyermeknek. Egy korai veszteség vagy az érzelmi hozzáférhetetlensége egy kötődési személynek károsan befolyásolhatja a szocioemocionális fejlődését a gyermeknek, ami későbbiekben az érzelmileg terhelt szituációkban lesz nyilvánvaló hátrány. Otthoni környezetben a szülő láthatóan nem vesz tudomást arról, ha gyermekének vigaszra van szüksége, sőt idegenkedhet a gyermek próbálkozásától a fizikai kontaktus kialakítására. A szülő gyakran visszahúzódik, ha a gyermek szomorú vagy dühös. De az is lehet, hogy a szülő elszántan gondoskodik a gyermekéről, azonban érzelmileg nagyon gyakran elérhetetlen. A gyermek megtanulja, hogy a szülő csak akkor válaszol, ha ő is tesz érte valamit és így a stratégiája az lesz, hogy a szülő közelében marad, és követelőzésével, infantilizálódással felhívja magára a figyelmet.

Kötődés a családon kívül? Szülőkkel való közös munka a beszoktatási időszakban

A hatodik hónaptól a harmadik életévig csak kevés személyt ismer el a gyermek kötődési személyként. Őket a közelben tudni nagyon fontos a gyermek számára, mikor valami újat megfigyelnek. De akkor is ha bizonytalanság, illetve félelem uralja az alapvető hangulatot. A kétéveseknél jellemző magatartás, hogy bizonyos időközönként visszatérnek a kötődési személyekhez, hogy biztosítsák magukat a jelenlétükről, ezáltal továbbjátszanak biztonságban.

A két és fél éves gyermekek az óvoda kezdetét, az elválasztást a biztonságos bázisuktól nagyon megterhelőnek érzik. Még nem képesek megérteni egyből, hogy miért kerül sor az elválasztásra. Ha a gyermek óvodába kerül, akkor az óvónőnek kell betölteni ebben a környezetben a kötődési személy szerepét. Ehhez szüksége van a szülők támogatására.

Mikor elkezdődik a beszoktatás, az anya vagy apa jelenlétében az óvónő bevezeti a gyermeket az óvoda világába, és lassan egyre nagyobb jelentőségű személyként jelenik meg a gyermek szeme előtt, mialatt a szülők jelenléte az óvodában egyre kevésbé lesz szükségszerű. A szülők jelenlétében az óvónő játszópartnerré, védelmezővé és vigasztalóvá válik. A gyermek így megtapasztalhatja a szülei megnyugtató jelenlétében az óvónő közeledését, megbízhatóságát, védelmező szerepét, segítőkészségét. Ezáltal lassan ő is egy biztonságos bázisként jelenik meg a gyermek számára. Ennek köszönhetően a családtól való elválasztás, tehát az óvodában töltött idejét már nem csak „elviseli”, „kibírja” a gyermek, hanem az játékkal és tanulással telítődik meg. Ezt persze előfeltételezi, hogy a szülő és óvónő sok figyelmet szentel a beszoktatásra, ami akár hetekig is eltarthat.

Túl korai, nem előkészített, a gyermek által nem akart, a szülő oldaláról mégis forszírozott elválasztás nem vezet az önállóság fejlődése felé, sokkal inkább a stresszt növeli a gyermekben. Kedvező esetben a gyermekek nem mutatnak tiltakozást a szülőktől való búcsúzáskor, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy belül nem érzik zavartan magukat.

A beszoktatás idején történő rövidebb elválás a szülőktől arra szolgál, hogy meglássuk az elválás okozta nehézségeket le tudja-e küzdeni a gyermek, illetve az óvónő megnyugvást tud-e biztosítani számára. Amennyiben a rövidebb elválások idején nincsen nehézség, hosszabbodhat az óvodában töltött idő hossza, egészen a délutáni hazamenetelig.

Felhasznált irodalom:

-          Hámori Eszter (2015). A kötődéselmélet perspektívái – A klasszikusoktól napjainkig. Budapest: Animula Kiadó

-          Gabriele Haug-Schnabel und Joachim Bensel (2000). Sind 2-Jährige reif für den Kindergarten? Ist der Kindergarten "reif" für 2-Jährige? (Teil 1,2,3). KinderTageseinrichtungen aktuell, KiTa BW 2000, Jg. 9, Heft 5-6-7/8.

-          Kreis Aachen (2006). Bereits ab Zwei mit dabei. Die Aufnahme und Bertreuung von zweijährigen Kindern in Kindertageseinrichtungen des Kreises Aachen. Aachen: Kreis Aachen.

A cikket készített: Elbert Viktor

Óvodapszichológus

Bicske Városi Óvoda

Oldalainkat 6 vendég és 0 tag böngészi